A lovak közelében az ember hamar megtanulja, hogy nem mindig az irányít, aki a kantárt tartja. Néha épp az a legnagyobb lecke, amikor el kell engedni a kontrollt, és figyelni kell arra, amit a másik lény jelez.
A ló nem hazudik
Egy ló nem akar megfelelni. Nem udvariaskodik, nem rejti el a bizonytalanságot, és nem próbálja szebbnek mutatni a helyzetet, mint amilyen. Ha feszült vagy, érzi. Ha bizonytalan vagy, reagál rá. Ha türelmetlen vagy, visszatükrözi.
Ez eleinte kellemetlen tud lenni. Később viszont épp ez válik benne gyönyörűvé.
A bizalom nem utasítás kérdése
Sokáig azt hittem, hogy a bizalom valami olyasmi, amit ki lehet érdemelni gyorsan, ha elég határozott vagyok. A lovak mellett rájöttem, hogy ez nem így működik.
A bizalom lassan épül. Mozdulatokból, hangulatokból, következetességből. Abból, hogy újra és újra ugyanazt az üzenetet adod: biztonságban vagy mellettem.
A csend néha többet mond
A lovakkal töltött idő egyik legszebb része, hogy nem kell mindig beszélni. Nem kell magyarázni, bizonygatni, meggyőzni. Elég jelen lenni.
Egy hosszú tereplovaglás alatt néha többet érthetünk meg magunkból, mint egy egész napos beszélgetés során.
Amit magammal vittem
A lovak megtanítottak figyelni. Nemcsak rájuk, hanem magamra is. Arra, hogyan lépek be egy helyzetbe. Hogyan reagálok, ha valami nem úgy történik, ahogy szeretném. Hogyan tudok türelmes maradni akkor is, amikor belül már mennék tovább.
És talán ez a legfontosabb: a ló nemcsak útitárs. Tükör is.
